HÍRESSÉG [ë] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban) (ritka) A híres (1, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; hírnév. Nem csábítja a híresség. A híresség nem tette őt gőgössé, nagyképűvé. □ Úgy szerette volna azt Menyus csinálni, hogy mindjárt a hírességen kezdje. (Mikszáth Kálmán) || a. Vkinek, vminek híres volta. Az író, a színész, a szónok, a tudós híressége; a műemlék, a regény híressége; boraink híressége. Az eladó híressége sok hallgatót vonzott.
- 2. (kissé választékos) Híres (1) ember, közismert személy. Irodalmi, politikai híresség. Külföldi hírességek érkeztek az ünnepségre. □ Hangosan
nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen, amivel valami nagyképű hírességet
jellemeztünk. (Karinthy Frigyes)