HINT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. <Apró, rendsz. porszerű anyagot> ritkásan kisebb mennyiségben szór vhova, vmire. Cukrot hint a süteményre; hamut, homokot, fűrészport hint a jeges, csúszós útra; → hamut hint a fejére; hintőport hint a cipőjébe; magot hint a barázdákba. □ Kunyhónk tövébe
felfutó virág magjait hintettük. (Kuncz Aladár) Rizsport hintett zsebkendőjére, ezzel bemaszatolta a dundi-puha arcát. (Kosztolányi Dezső) A vasúti pályaőr felesége
darált kukoricát hint a kappanjainak. (Nagy Lajos) || a. (választékos) <Rendsz. virágot, vmely érzelem megnyilvánulásaképpen,> vhova szór, vmit beszór vele. Virágot hint az útjára. □ Tíz rózsát hinték lovára, Százannyi csókot magára. (Csokonai Vitéz Mihály) És míg porodra hintenek virágot, Lebegj te őrző angyalként fölöttük. (Vörösmarty Mihály) Hazám leányi közt Nincs egy Antigoné, Ki [Petőfi] sirját Virággal hintené. (Arany János)
- 2. (választékos) <Cseppfolyós anyagot, folyadékot> kis mennyiségben szétszórva, cseppekben hullat vmire. Tejfelt hint a túrós csuszára; zsírt hint a rétestésztára. Hints egy kis vizet a virágokra! □ Nyílj ki, gyenge kerti zsenge: | Hébe nektárt hint terád. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (választékos) Fényt hint vmire: gyéren, pásztásan megvilágít vmit.
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Csókot hint: egymás után többször csókot dob vki után. □ A nő,
hogy a gyermek eltűnt, csókokat hintett utána. (Gárdonyi Géza)
- 4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Nem érzékelhető, elvont dolgot> áraszt vkire, ill. ilyenben részesít, ilyennel illet vkit. □ Halavány hold bús világa! |
Süss kedvesem ablakára, Hints lágy álmot szemhéjára. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem hint szennyet apái porára A maradék. (Arany János)
- Szólás(ok): ld. konkoly, por.
- Igekötős igék: behint; belehint; elhint; felhint; közéhint; lehint; meghint; ráhint; széthint; telehint; végighint.
- hinteget; hintés; hintet; hintett; hintő.