HIMPELLÉR [e v. ë] főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e] (
népies)
- 1. (elavulóban) Haszontalan fráter, csirkefogó, gazfickó. □ Szívesen adnék önnek egy pár ágyút is kölcsön
, nehogy minden himpellér meggyalázhassa önt, míg útban lesz. (Jókai Mór) Elborított a düh forrósága. Csak neked álljon feljebb, te himpellér! Hallgatódzó, alvást tettető! (Kaffka Margit)
- 2. (elavult) Céhen kívüli mesterember, kontár.
- 3. jelzői használat(ban) (régies) Himpellérek (12) közé tartozó <személy>. □ Jött-ment himpellér fickókat kell fogadnia. (Eötvös József) Képzeld el, egy himpellér uzsorás négyszáz forintos jó váltóért csak háromszázhúsz forintot akarna
adni. (Mikszáth Kálmán)
- himpellérkedik; himpellérség.