HÍMEZ [ë] ige -tem, -ett [e, ë] v. hímzett [ë], -zen [ë]
- 1. tárgyas <Vmely kelmét, ruhát> díszítésül kivarr, hímmel [2] (1), kivarrt mintával díszít, ékesít. Ruhát, terítőt hímez. □ Neked, uram, látod, hímezék palástot Koronázó napra. (Arany János) Ott ült
, díványpárnára való gobelint hímezve, színes pamutjaival. (Hunyady Sándor) || a. tárgyas <Mintát, díszt> kivarr vmire. Galambot, rózsát, virágot hímez vmire. □ Monogrammokat hímezni egy hatosért, hét hatosért, csak hogy a testvére táncolhasson,
nagy bolondság. (Ambrus Zoltán)
- 2. tárgyatlan Ezt végzi, ill. tudja végezni. Egész nap hímez. Gyönyörűen hímez. Hímezni tanul.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben, régies, bizalmas) <Mondanivalóját> köntörfalazva szépítgeti, cifrázza. Mit hímezed, mondd ki! □ Nem hímezünk szót: ami ajkainkon Hangzik, szivünkben szinte az buzog. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Kerülgeti az igazságot, a valót; hímez-hámoz, kertel. □ Ne is hímezzen kend!
(Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: kihímez; ráhímez.
- hímezett v. hímzett; hímezhető; hímező v. hímző; hímeztet.