HIMNUSZ főnév -t, -ok, -a, (
régies) himnus (
régies írva: hymnus is)
- 1. (Nemzeti) himnusz: vmely nemzet tagjaink együvé tartozását kifejező, emelkedett hangú, megzenésített költemény, amelyet hivatalos, ünnepélyes alkalommal énekelni, játszani szoktak. A magyar himnusz; a szovjet himnusz. || a. Ennek dallama. Az ünnepélyt a himnusz hangjaival nyitották meg. □ Mikor a katonák a szobába léptek, éppen a magyar himnusz utolsó akkordjait énekeltük el. (Kuncz Aladár)
- 2. (vallásügy) Istent dicsőítő magasztos hangú ének, ill. imaszerű óda. Himnusz Apollóhoz; középkori himnuszok. □ Kik a cirkuszban himnuszt énekelnek,
Új eszmét hoznak: a testvériséget. (Madách Imre) || a. (ritka) Dicsőítő ének. □ Lant idegébe kapok, s vad tűzzel zengi el ajkam Harsány hymnusodat, százszorszent égi szabadság! (Petőfi Sándor) Az emberhez száll himnuszom ma. (Juhász Gyula)
- 3. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. gúnyos) Dicshimnusz. Himnuszokat zeng vkiről v. vmiről.
- Szóösszetétel(ek): dicshimnusz; néphimnusz.