HIMBÁLÓDZIK tárgyatlan ige -tam, -ott, ..ddzék (..ddzon) himbálózik ..zzék, ..zzon
- 1. <Felfüggesztett tárgy> széles ívben lassan, könnyedén, ütemesen ide-oda leng. Hátamon táska himbálódzott. □ Vidáman himbálódzik az ágakon a piros bogyó. (Péterfy Jenő) A gazdag hajfonat észbontón himbálózott a nyaka körül. (Mikszáth Kálmán) || a. <Hajlékony tárgy> nagy ívben ütemesen ide-oda hajlik. A szélben himbálódznak a kalászok, az ágak. || b. <Személy> himbálja magát. Leült a vízbe nyúló deszka végére, és úgy himbálódzott.
- 2. <Vízi jármű> a hullámokon ringva v. haladva lassan, ütemesen ida-oda lendül, kissé jobbra, majd kissé balra dől. Egy csónak himbálódzik a vízen. □ Leballag a parthoz, nézi a ladikot, ahogy az himbálódzik, nézi a vizet, hallgatja a csobogását. (Nagy Lajos)
- himbálódzás; himbálódzó.