HETYKÉLKEDIK [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë] (gyak.
rosszalló)
<Személy> büszkén, hetykén (1a) viselkedik; büszkélkedik.
Annak idején ő is ott hetykélkedett az urak között. || a. (
régies, főként
rosszalló) Hetykén (1a) felel.
De bizony, hogy tudom hetykélkedett a fiú.
- hetykélkedés; hetykélkedő.