HASALÁS főnév -t, (-ok), -a
- 1. A hasal (1, 2) igével kifejezett cselekvés, ill. helyzet, állapot; hasra vetődés, ill. hason fekvés. A fűben hasalás. A vízbe hasaláskor megütötte magát.
- 2. (iskolai) Tárgyismeret, felkészülés nélkül, hasból mondott beszéd, felelet, közlés. Ez merőben hasalás. Az egész felelete csak hasalás.