HÍMRÍM főnév (irodalomtudomány)
Emelkedő lejtésű kétszótagú rím <a nőrímmel szemben>; pl.: De a menyecske nem durcás cseléd: Egy kis tréfát, ha nem fájós, elért. (Arany János) || a. <A francia verstanban és verselésben> olyan rím, amelyben a rímelő hangsúlyos szótag magánhangzóját nem követi hangsúlytalan magánhangzó; pl.; soeurcoeur.