HÍMEZ-HÁMOZ tárgyatlan ige hímeztem-hámoztam, hímezett-hámozott, hímezzen-hámozzon
Rendsz. szószaporító beszéddel, óvatosan v. ügyetlenül, zavartan kerülgeti az igazságot, vonakodva attól, hogy vmit egyenesen, nyíltan megmondjon, ill. hogy vmely kérdésben őszintén állást foglaljon; kertel, köntörfalaz, ötöl-hatol. □ Ejh, uraim, ne hímezzenek-hámozzanak önök. (Jókai Mór) Ha
Kovács Marist emlegetik előtte, kenetesen hímez-hámoz. (Mikszáth Kálmán)
- hímezés-hámozás; hímező-hámozó.