HÁTGERINC főnév (
bonctan)
<Az ember és a gerinces állatok testében> a háti oldalon a fejtől a medencéig húzódó, szorosan egymáshoz illeszkedő csigolyák sora; gerinc. □ Rossz hátgerincem százszor hajlott. (Ady Endre) A hátgerincemen fekszem kifeszülve. (Karinthy Frigyes)
- Szóösszetétel(ek): hátgerincferdülés; hátgerinctörés.