HENYÉL [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
<Személy> tétlenül, kihasználatlanul tölti az időt, nem dolgozik, lustálkodik.
Egész nap v.
naphosszat henyél. Egész életében henyélt. □ György
A királyfi mellett nőtt fel mint barátja; S míg ő béresekkel gyüjt, kaszál egy sorban, Gőgösen henyél az a királyudvarban. (Arany János) Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet, Henyéltek, tespedtek. (Tóth Árpád) || a. (
átvitt értelemben,
ritka) <Munkaeszköz> használatlanul hever. □ Mit henyélnek az ekék? (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: elhenyél.
- henyélget; henyélő.