HÍMZÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. A hímez (1) igével kifejezett cselekvés, művelet, kézimunkázás. Ügyes a hímzésben. Most tanulja a hímzést. □ Eliz kisasszony!
keljen ön fel a hímzéstől, s menjen tanulni. (Jókai Mór) || a. Ennek foglalkozásszerű űzése, végzése. Hímzéssel keresi a kenyerét.
- 2. E tevékenység eredménye: így készült kézimunka; hímzett dísz, kivarrás vmely textilanyagon (2) v. kidolgozott bőrön. Gyönyörű hímzés; → írásos hímzés; → lyukacsos hímzés; matyó, sárközi hímzés; hímzéssel díszít vmit. □ Vidoran nézett hímzésére, barátaira, az ablakon besötétlő téli éjszakába. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) □ Ne bánd, hogy csalfa csillogás az élet S hogy gyenge szálát zord párkák fonák,
Nézd, áldott hímzés, halk pompával omló, Kár volna vad kezekkel összetépned. (Tóth Árpád)
- Szóösszetétel(ek): 1. hímzésminta; 2. aranyhímzés; géphímzés; gyöngyhímzés; magashímzés.
- hímzéses; hímzéstelen; hímzésű.