HIDEGLELŐS [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Hideglelésben, hideglázban szenvedő, hideglázra hajlamos <személy>. Hideglelős gyermek. □ Az én örökké beteg, hideglelős kis testem nem kapta meg a kellő táplálást ebben az úri világban. (Móricz Zsigmond)
- 2. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Félelmében, ijedtében reszkető, vacogó. Hideglelősen irtózik tőle.
- 3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Félelemből fakadó. □ Én nem dadogtam halvány istenekhez | hideglelős és reszkető imát. (Kosztolányi Dezső)