HITETLENKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (
választékos)
Nem v. alig hisz vmiben v. vmit; kételkedik, tamáskodik.
Hitetlenkedve hallja, hogy
Pál örökké hitetlenkedik. Kár hitetlenkedned, mert a dolog valóban így történt. □ Mikor látták, hogy Marcellusz
hitetlenkedik, mulattatta [az apácákat]
is, a frátereket is a Margit elképedése. (Gárdonyi Géza) || a. (
választékos) <A meggyőző érvekkel szemben is> kétségei vannak, nem akar hinni vmit.
A bizonyítékok ellenére is hitetlenkedik. || b. (
választékos) Bizalmatlanságát, kételkedését szóval is kifejezi, megmondja.
Ez biztos? hitetlenkedett a gyermek.
- hitetlenkedés; hitetlenkedő.