HEVESKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. Meggondolatlanul viselkedik, pusztán indulataitól vezettetve jár el; hirtelenkedik. Ha fontos dologban kell dönteni, nem kapkod, nem heveskedik az ember, hanem megfontoltan határoz.
- 2. Indulatosan, hangoskodva beszél, <főleg vitában> elragadtatja magát. Ne heveskedjél! □ Bocsáss meg nádor, hogy heveskedém. (Vörösmarty Mihály)
- heveskedés; heveskedő.