HETVENKEDIK [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [ë, ë], -jék (-jen) [ë]
- 1. (választékos) Hencegve ígéri, hangoztatja vminek a megtételét, véghezvitelét, noha nyilvánvaló, hogy ez meghaladja erejét, bátorságát, képességét, lehetőségeit. □ Gyönyörű athletai [= atléta termetű] alak volt, de nem lakott a szívében bátorság, csak hetvenkedni tudott. (Jókai Mór) || a. (választékos) Módfelett dicsekszik vmivel. □ S ez a faj dicsekszik őse érdemével, Híres hajdanával [= múltjával] úgy hetvenkedik
Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni Mi velünk? (Petőfi Sándor) Nekem ne hetvenkedjenek, az én nagyanyám is bárókisasszony volt. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Erejét, képességeit kérkedve fitogtatja. □ A csárda közepén egy zsíros bicskás hetvenkedik; egyik kezében hosszú husáng, másikban boros karafina [= öblös számú üveg]. (Jókai Mór)
- 2. (régies, irodalmi nyelvben) Hányja-veti magát. □ Leghátul kócmadzagon pedig Egy lopott malac hetvenkedik. (Petőfi Sándor) Hetvenkedik Lőrinc, kip-kap hebehurgyán, | Ugratja, zavarja szegény paripáját. (Arany János)
- 3. (bizalmas, tréfás) <Tréfás szójátékként:> életkorban hetvenes éveiben jár. Az öreg is hetvenkedik már.
- hetvenkedés; hetvenkedő.