HERREG [e-ë v. ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë] (
népies,
hangutánzó)
- 1. <Kutya> félelmében, védekezésképpen fogát vicsorítva morog. Herreg a kutya, ha a falatját félti. □ A kutya riadtan hátrál, herregett rá, mutogatva apró fogait. (Kosztolányi Dezső)
- 2. <Ember> zsémbesen pöröl, civakodik. Ne herregj folyton!
- herregés; herregő.