Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HIÁBA határozószó, (régies) hiában
  • I. határozószó
  • 1. (múlt idejű igealakokkal) Kár volt, hogy …; célt nem érve, eredmény nélkül, hasztalan(ul). Hiába dolgoztam. Hiába adott ki annyi pénzt. □ Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért. (Vörösmarty Mihály) Bizony nem élt hiába. (Mikszáth Kálmán) Ha betegen feküdt …, s borogatást kért, hiába kiabált, magának kellett kimennie a konyhába. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. <Jövő idejű vonatkozással:> nincs célja, hogy …; a siker, az eredmény, a haszon reménye nélkül; reménytelenül, céltalanul. Hiába nevetsz. Hiába kiabálsz. Hiába töltöm az időmet vele. Úgyis hiába vesztegetsz rá minden szót. □ Hiába ömlik, hősök, véretek, Ha a koronát el nem töritek. (Petőfi Sándor) Hiába döngetek kaput, falat. (Ady Endre)
  • 3. Ok nélkül. Nem mondtam hiába, megvolt rá az okom. A kutya nem ugatott hiába, csakugyan idegen jött. □ [A színházban] az utolsó helyre nem hiába eresztették az embereket megolcsóbbért; mert … a füsttől csakugyan legkevesebbet láttak. (Vas Gereben) || a. Szükségtelenül. Ne égesd a gyertyát hiába! □ A semmiség örök tavába Ifjúkorod javát hiába, Szép húgom! óh ne hányd. (Csokonai Vitéz Mihály) Húzd rá cigány, megittad az árát, Ne lógasd a lábadat hiába. (Vörösmarty Mihály)
  • 4. (népies) Ingyen (1). Ne szánd a papolót, egy miatyánkot sem mond hiába.
  • II. (állítmányként) <A szóban forgó törekvés céltalanságának, eredménytelenségének érzékeltetésére:> hasztalan, hiábavaló (1). (Itt már) minden hiába: nincs értelme további próbálkozásnak, kísérletezésnek. □ Látta, hogy hiában minden akaratja. (Arany János) Hiába bölcseség, mihaszna törvény, Gyönyörbe, gyászba szédít itt az örvény. (Juhász Gyula)
  • III. (kötőszó-szerűen) <Megengedő értelmű mondatban: a vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett az ellenkezője érvényesül:> igaz, hogy …; bármennyire is; bár. Hiába van nyár, mégis fázom. Hiába nő a bajusza, csak éretlen tacskó még. □ Mert hiában tiszta a gyolcs, Benne többé semmi vérjel: | Ágnes azt még egyre látja. (Arany János) Csiszér marha! Hiába doktor, azért mégiscsak marha. (Gárdonyi Géza)
  • IV. (indulatszó-szerűen)
  • 1. Ne csodáljuk; nem tehetünk róla, de így van. → Csak hiába. Hiába, aki fösvény, kétszer költ. □ Csak hiába! elmaradt az A világtól, aki vén. (Arany János) Keresheted őt, nem leled, hiába, | se itt, se Fokföldön, se Ázsiába. (Kosztolányi Dezső) Hiába, mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. (Móricz Zsigmond)
  • 2. El kell ismerni; nem tagadhatjuk. Hideg van; hiába, itt a tél. □ Hiában, nekünk … kenyeres pajtásunk a búbánat. (Vas Gereben) Okos ember, hiába … (Mikszáth Kálmán)
  • Szóösszetétel(ek): mindhiába.