HEVESSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. A heves (24) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli, lelki tulajdonság, hirtelen, indulatos, szenvedélyes természet; tüzesség. Fiatalos v. fiatalkori, ifjú(i) hevesség; a férfi hevessége. □ Gyakran hódított meg nőket hevességével vagy közönyével. (Krúdy Gyula) || a. Vminek heves volta, heve, nagy foka. Az érzés, a harag, az indulat, a szerelem, a szónoklat hevessége; a fájdalom, a fejfájás hevessége. Csökkent a vihar hevessége.