HEVÍT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. tárgyas Fokozatosan meleggé, forróvá, izzóvá tesz, melegít vmit. A vasat tüzesre hevíti. A folyadékot 50 fokra hevíti. □ A kádat öblintsd meg, hevíts vizet. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (tárgy nélkül) A lakatos hevít, majd kalapál, végül formálni kezd. □ [A kovács] veri
a vasat, forró tűzön hevít, még a homlokát is törli a nagy melegben. (Gelléri Andor Endre)
- 2. tárgyas <Vkinek a testét> belül melegíti, <vérét> hevesebb mozgásba hozza. Jánost bor hevítette. || a. (tárgy nélkül) A test melegét fokozza. A pálinka hevít. A nap reggel még nem hevít.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben) Cselekvésre ösztönöz, lelkesít, ingerel, sarkall, fokozott élettevékenységre pezsdít vkit. Szerelem, lelkesedés, bosszú hevíti szívét. □ Kit nem hevít korának érzeménye, Szakítsa ketté lantja húrjait. (Eötvös József) Nemzeti ellenállás hevítette a kuruc kedélyeket, apró tulipánok [= a nemzeti mozgalomnak tulipánt ábrázoló jelvényei] nyíltak a gomblyukakban. (Babits Mihály)
- Igekötős igék: áthevít; felhevít; túlhevít.
- hevítés; hevítő; hevíttet.