HETYKESÉG [ë-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
A hetyke (1a) melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság; rátartiság, hányavetiség.
Hetykeség jellemzi minden mozdulatát. □ Édesapám
odakint a világban
kárpótolta magát a szent zárkózott feleség miatt
, volt valami
hetykeség, nagyzolás és gavallérkodás benne. (Móricz Zsigmond) || a. Vkinek, vminek hetyke (1a) volta; hetyke modor, magatartás, viselkedés.
Beszédének, fellépésének, szavainak hetykesége. Hetykesége ellenszenvet keltett.