HÁBORODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
régies)
- 1. (választékos) <Vki, vkinek a szíve, lelke> nyugodt, békés, csendes állapotát harag, bosszúság, méltatlankodás miatt elveszti v. kezdi elveszíteni. Ne háborodjék a ti szívetek! □ Még az élet forr hevült eremben, S ezt jó anyám, ne háborodj porodban. Ezt én neked meg nem köszönhetem. (Vörösmarty Mihály) || a. (költői) Haragra gerjed, indulatba jön. □ Ember!
te kövér gondban szunnyadsz s lakomázol. | Háborodik lassan jó Buda ezekre
Elég már! rivalá legyen immár vége! (Arany János)
- 2. (ritka) <Tenger, víz> háborog, ill. kezd háborogni.
- Igekötős igék: beleháborodik; felháborodik; megháborodik; összeháborodik.
- háborodás; háborodó.