HANGHORDOZÁS főnév -t, -ok, -a
Az a mód, ahogyan vki hangsúly és hanglejtés szempontjából tekintve beszél v. beszélni szokott.
Szónoki hanghordozással beszél. □ A gazdag, szerencsés embereknek megvan a saját beszédmódjuk,
hanghordozásuk. (Tolnai Lajos) Bántotta a maliciózus, kötekedő hanghordozás. (Mikszáth Kálmán)