HAJNALPÍR főnév (irodalmi nyelvben)
A napfelkeltét megelőző vöröses fény a keleti égaljon. □ [Az ég keleti peremén] lemosolygott már a hajnalpírnak piros mosolygása. (Eötvös Károly) || a. (átvitt értelemben) Gyöngéd, áttetsző pirosság <az arcon>. □ A leányka arcán szerelmes hajnalpír ömlik el. (Jókai Mór)