HABÁR kötőszó (megengedő értelmű mondatban) (
választékos,
költői)
A vele bevezetett mondat v. mondatrész olyan okot, feltételt, lehetőséget tartalmaz, amelynek megléte ellenére a várt okozat helyett annak ellenkezője következik be.
- 1. <Olyan közlés, tény bevezetésére, amelynek érvényességét elismerjük, nem tagadjuk:> igaz (ugyan), hogy
; annak ellenére, hogy
; ámbár, jóllehet, noha. □ Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr! (Petőfi Sándor) || a. (ritka) <Kérdés után vmely tény megállapításának bevezetésére:> noha; bár (I. 1). □ Ki nem Ragaszkodik a léthöz görcsösen, Habár elaggott
? (Vajda János)
- 2. (feltételes módú igével kapcs.) Még akkor is, ha
; bár (I. 2). □ Habár minden rózsa leánnyá válnék is, Galambomnak párja nem származnék mégis. (népköltés) Én megtalálom a rejtett valót, Habár a föld központja rejtené. (Arany JánosShakespeare-fordítás)