HÁROMLÁBÚ melléknév
Olyan <bútordarab v. más használati tárgy>, amelynek három lába van. Háromlábú serpenyő, szék. □ Egy alacsony lésza s egy, a falhoz támasztott háromlábú asztal volt a bútor. (Vörösmarty Mihály) Lehangolt zongora állott az egyik sarokban, s előtte ott ült háromlábú székén Berci. (Móricz Zsigmond)