Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, csoport>, akire, amelyre gyanakodni lehet, akiről, amelyről feltehető, hogy vmi rosszat követett el v. követhet el, árthat, kárt okozhat. Gyanús banda, ember, társaság. Gyanús alakok ólálkodtak a ház körül. Nekem mindig gyanús volt az a férfi. Gyanús ügynökök járnak a faluban. □ Ide a gyilkost! bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér: Mindenki gyanús nekem, aki él! (Arany János) Különös lányok és fiúk álltak a sarkokon, mindenki gyanús volt, a bűn szaga érzett a város közepén. (Babits Mihály) || a. Olyan <személy>, akiről vmi külső jel alapján feltenni, vélni lehet, hogy vmilyen állapotban, helyzetben van. Gyanús nekem ez a gyerek, hogy láza van. Gyanús volt neki, hogy a fiú szerelmes valakibe.
2. Olyan <jelenség, magatartás>, amely gyanút kelt, amelyről v. amelynek alapján rosszat lehet föltenni. Gyanús engedékenység, fütty, integetés, javaslat, mesterkedés, mosoly; gyanús nyugalom, pillantás, suttogás. Szerfelett gyanús volt a dolog. Az első gyanús mozdulatra lövök! □ Hovatovább mind több-több gyanús jel gyűlik össze. (Mikszáth Kálmán) Ha valakiről hírül vette a gazda, hogy sötéten, gyilkosan, gyanúsan néz, akkor annak jaj volt. (Móricz Zsigmond) || a. A szokásostól, kívánatostól, természetestől rosszat sejtetőn eltérő <dolog>. Gyanús haláleset. Gyanús ez a gomba, nem merem megenni. || b. Olyan <jelenség, magatartás>, amelynek alapján vmit feltenni lehet. Gyanús pillantásával elárulta, hogy ő küldte az ajándékot.
3. (ritka) Gyanúsan: gyanakvóan. □ Gyanúsan várta az újabb megtámadást. (Jókai Mór) Alig haladtak másfél óráig, midőn Gerzson úr megint gyanúsan kezd nézegetni a bakról. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ak, -a Gyanús (1) személy. □ Hát a gyanúsak? Hisz aki gyanús, | Már bűnös is, megbélyegezte a | Népérzület. (Madách Imre)