GYÉKÉNY főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Állóvízben, vizes árokban tenyésző magas növény (Typha); virágzata barna buzogány, hosszúkás, nádszerű, éles levele van. □ Kitűzött helyén a sás állott kardjával, Mellette a gyékény barna buzogánnyal. (Tompa Mihály)
- 2. Ennek rostos levele, szára, melyből különféle használati tárgyakat fonnak, kötnek v. szőnek. Gyékényből font kosár, szőnyeg; gyékényt fon, köt. □ Deszkája nem lévén, a tó Gyékényiből
koporsót fona. (Arany János)
- 3. Ebből készült takaró, szőnyeg. □ Egy dervis
egy gyékényt leteréte [= leterített], és a pipáját meggyújtá. (Mikes Kelemen) Betakarta a halottakat gyékénnyel, hogy a hollók vagy a varjak ne férhessenek hozzájok. (Gárdonyi Géza) || a. Ebből készült lábtörlő. □ Leveri a havat a csizmájáról, és csiszi-csoszi: törli a csizmáját hosszan a gyékénybe. (Gárdonyi Géza)
- Szólás(ok): egy gyékényen árul vkivel: a) (bizalmas) ugyanaz a véleménye v. szándéka van, mint vkinek; b) (rosszalló) ő se különb vkinél, egy húron pendül vkivel; kirántották v. kihúzták alóla a gyékényt: a) (tájszó, régies) meghalt; b) (ritka) tönkretették; c) meghiúsították a szándékát, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy vmit tegyen, elérhessen, megvalósíthasson.
- Szóösszetétel(ek): gyékényágy; gyékényáru; gyékénycsináló; gyékénycsomag; gyékényfedél; gyékényfonat; gyékényfonó; gyékényhágcsó; gyékényheverő; gyékényhíd; gyékénykáka; gyékénykosár; gyékénykötő; gyékénypapucs; gyékényszatyor; gyékényszövés; gyékénytarisznya; gyékénytáska.
- gyékényes; gyékényez.