Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYANÍT tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
  • 1. <Megérzés v. bizonytalan következtetés alapján> valószínűnek, lehetségesnek tart, vél, gondol vmit; sejt. Azt gyanítja, hogy … Nem is gyanítottam, hogy ennyire igazam lesz. Ha gyanítottál valamit, miért nem szóltál? Mindjárt gyanítottam, hogy ez nem véletlenül történt. Nem tudom bizonyosan, csak gyanítom. Mit sem gyanított az egészből. □ Úgy gyanítá, hogy asztalom fiókjában fogják lelni tiltott portékáimat. (Kazinczy Ferenc) Foly a munka, … És még, hogy mit ásott, csak gyanítja Bence. (Arany János) A sziklát úgy bástyázta körül a lombokkal, hogy … alulról senki se gyaníthassa, hogy ott emberek rejtőznek. (Gárdonyi Géza)
  • 2. (rosszalló) Vminek gyanít vkit, vmit: <vmely gyanú, sejtelem, feltevés, bizonyos jelek alapján> vkinek, vminek tartja, gondolja. Kártevőnek, tolvajnak gyanítják. Minek gyanítod őt? A sötétben mellettük elhaladó járókelőt ismerősének gyanította. □ Hah álbarát! ha az vagy, akinek Gyanítlak. (Vörösmarty Mihály)
  • gyanítás; gyanítható; gyanító; gyanított; gyaníttat.