GYŰSZŰ főnév -t, -je [e]
Kemény, rendsz. gödröcskés felületű kis tok, melyet varráskor a középső ujjra húznak, hogy a varrótűt a kelmén, anyagon könnyebben áttolják, és a tű foka az ujjat meg ne sértse.
Gyűszű nélkül varr. Gyűszűvel könnyebb ölteni. Vastag bőrt csak gyűszűvel lehet varrni. □ S hogy gyenge ujját meg ne szúrja, | arany gyűszűt viselt az ujja. (Babits Mihály) || a. (
átvitt értelemben,
túlzó)
Egy gyűszűre való: <rendsz. folyadékból> nagyon kevés; egy gyűszűnyi. □ De iszen mehetnek oda,
nem ad [az ecetből]
a boszorkány egy gyűszűre valót sem. (Jókai Mór) || b. jelzői használat(ban) (
túlzó) Vmiből olyan kevés, amennyi egy gyűszűben is elfér: egy gyűszűnyi, nagyon kevés.
Csak egy gyűszű pálinkát adott.
- Szóösszetétel(ek): gyűszűtartó.
- gyűszűnyi; gyűszűs.