GYÜSZMÉKEL [ë] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (
tájszó)
<Személy kisebb távolságon> komoly ok v. cél nélkül minduntalan jön-megy, jár-kel.
Mit gyüszmékelsz annyit, mért nem fogsz már a dologhoz? □ Jött, ment, gyüszmékelt szegény
(Móricz Zsigmond)
- gyüszmékel; gyüszmékelés; gyüszmékelő.