GYÜLEKEZIK [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett [e, ë], -zék (-zen) [ë]
<Több ember v. állat> általában meghatározott célból v. vmilyen okból lassanként egy helyre csoportosul, gyűlik, sereglik; egy helyen összejön.
Gyülekeznek a hallgatók az előadásra. A csapatok a város alatt gyülekeznek. A vendégek lassan gyülekeztek. □ Gyülekezik már a fecske, megy a gólya, Hova mennénk kedvesem, ha szárnyunk volna!? (Tompa Mihály) A bizottsági tagok apránkint gyülekezni kezdtek. (Mikszáth Kálmán) Hajnalban gyülekezik a deportáltak kis csoportja a bástyaudvaron. (Kuncz Aladár) || a. <Dolog, tárgy vmely külső erő hatására> egy helyre csoportosul. □ A tiszta égre felhők gyülekeztek. (Arany János)
- Igekötős igék: begyülekezik; egybegyülekezik; felgyülekezik; odagyülekezik; összegyülekezik.