GYŰLÖLKÖDÉS főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Az a lelkiállapot, magatartás, amelyben vki másvki ellen v. több személy egymással szemben meg-megújuló gyűlöletet érez, és ennek hatása alatt cselekszik.
Faji, felekezeti gyűlölködés. A barátságot gyűlölködés váltotta fel. Tegyük félre a gyűlölködést! □ Hiába szüntették meg az ellenségeskedést a nagyhatalmak, a halál és a gyűlölködés azért még sem kötött fegyverszünetet. (Kuncz Aladár) Villogó fekete szemével, varangyos béka hangjával, gyűlölködésével végre eltávozott. (Krúdy Gyula)