Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYÖNYÖR főnév -t, -ök, -e [e] (választékos)
  • 1. Igen kellemes érzelem, amely rendsz. vmely vágy kielégülésekor jelentkezik, s amelyet tiszta öröm, megelégedettség, boldogság jellemez. Gyönyört érez; gyönyört talál vmiben; gyönyörrel szemlél vmit. □ Gyönyörre nyílt szív nyíladozza A szeretet csuda két virágit: A szent poesist és a dicső erényt. (Berzsenyi Dániel) Gyönyöröm telt a dalban, a szóban. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Az érzékek kielégüléséből származó izgalmas öröm érzete v. érzelme; érzéki élvezet, nemi kéj. A gyönyörök rabja; a gyönyörnek hódol. □ Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. (Ady Endre) Amit szerelemnek neveznek, nem vágy, nem gyönyör, – semmi köze erotikához, érzékekhez. (Karinthy Frigyes)
  • 2. (ritka) Gyönyörűség (1). □ Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Igy kiáltott örömében: "Istenem uram, Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!" (Arany János) Csak rágondolni … gyönyör! (Tolnai Lajos)
  • Szóösszetétel(ek): gyönyöradó; gyönyörbarlang; gyönyördús; gyönyörérzet; gyönyörhajhászó; gyönyörlak; gyönyörláz; gyönyörteljes; gyönyörvágy.