Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYALU [u v. ú] főnév -t, -ja
  • 1. Taszítással forgácsoló kéziszerszám: rendsz. fatokba illesztett, alul rézsútosan álló acélkés, mellyel a fát simává egyengetik v. mélyedést vájnak bele. Gyaluval tüntette el a deszka érdességét. □ Varrógép, kalapács, fúró, gyalu, véső … zaja elült. (Kuncz Aladár) || a. Gyalugép.
  • 2. Káposztagyalu, tökgyalu, uborkagyalu.
  • 3. (műszaki nyelv) Földgyalu, talajgyalu.
  • Szóösszetétel(ek): 1. gyalupenge; gyaluszélesség; gyalutok; 2. földgyalu; káposztagyalu; simítógyalu; talajgyalu; tökgyalu; völgyelőgyalu.