Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami vmit gyújt, lángra lobbant, okozza, hogy vmi meggyulladjon. Szivarra gyújtó férfi; tüzet gyújtó gyermek; gyújtó vegyi folyadék. || a. (átvitt értelemben) □ Amibe néztem, isten titka volt; | amihez értem, gyujtó szikra volt. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Lelkesítő; gyors cselekvésre indító. Gyújtó beszéd, hatás(ú), példa, szavak. || a. (átvitt értelemben, választékos) Heves érzelmet, vágyat keltő. Gyújtó pillantás, tekintet. □ Egy almát nem lehetett volna elhajítani, ahogy szokás mondani, de egy gyújtó tekintetet sokkal észrevétlenebbül lehetett kicserélni. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ja
1. (régies, népies) Gyufa. → Biztonsági gyújtó. □ Gyújtót gyújtott, és a szivaromhoz tartotta. (Gárdonyi Géza) Kék lánggal sziporkáz a kénes gyújtó. (Tömörkény István) Ujjaim közt vig fénnyel föllobogott a gyújtó. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Öngyújtó. Kihúzta gyújtóját, és tüzet adott.
2. (főleg jelzővel) (katonaság) A tüzérségi lövedéknek az az alkatrésze, mely a lövedék szétrobbanását előidézi. Csapódó, időzítő gyújtó.