Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GYÚJTÓ [ú v. u] melléknév és főnév
  • I. melléknév -n v. -an, -bb
  • 1. Olyan, aki, ami vmit gyújt, lángra lobbant, okozza, hogy vmi meggyulladjon. Szivarra gyújtó férfi; tüzet gyújtó gyermek; gyújtó vegyi folyadék. || a. (átvitt értelemben) □ Amibe néztem, isten titka volt; | amihez értem, gyujtó szikra volt. (Szabó Lőrinc)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Lelkesítő; gyors cselekvésre indító. Gyújtó beszéd, hatás(ú), példa, szavak. || a. (átvitt értelemben, választékos) Heves érzelmet, vágyat keltő. Gyújtó pillantás, tekintet. □ Egy almát nem lehetett volna elhajítani, ahogy szokás mondani, de egy gyújtó tekintetet sokkal észrevétlenebbül lehetett kicserélni. (Mikszáth Kálmán)
  • II. főnév -t, -ja
  • 1. (régies, népies) Gyufa. → Biztonsági gyújtó. □ Gyújtót … gyújtott, és a szivaromhoz tartotta. (Gárdonyi Géza) Kék lánggal sziporkáz a kénes gyújtó. (Tömörkény István) Ujjaim közt vig fénnyel föllobogott a gyújtó. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Öngyújtó. Kihúzta gyújtóját, és tüzet adott.
  • 2. (főleg jelzővel) (katonaság) A tüzérségi lövedéknek az az alkatrésze, mely a lövedék szétrobbanását előidézi. Csapódó, időzítő gyújtó.
  • Szóösszetétel(ek): 1. gyújtóanód; gyújtóáram; gyújtócső; gyújtóelegy; gyújtófeszültség; gyújtógolyó; gyújtókanóc; gyújtókő; gyújtókupak; gyújtólyuk; gyújtómágnes; gyújtópapír; gyújtópor; gyújtórakéta; gyújtóskatulya; gyújtószeg; gyújtószer; gyújtótekercs; gyújtótest; gyújtótöltés; gyújtótükör; 2. lámpagyújtó; öngyújtó.