GYÖMBÉR főnév -t, -ek [ë], -e v. -je [e, e]
- 1. (növénytan) Ázsia trópusi vidékein honos, lapos gyökerű kúszónövény (Zingiber officinale).
- 2. (csak egyes számban) Ennek tisztított és szárított, erős illatú, csípős ízű, fűszerként haszn. gyökere. A mézeskalácsba gyömbért tesznek. □ Párisból kuktákat, Londonból szakácsot, Vácról gyömbért hozat. (Mikszáth Kálmán) A lakásba a fűszerkereskedésen át kell menni, a homályos csigalépcsőn, mely a gyömbér és bors szagát árasztotta. (Kosztolányi Dezső)
- Szóösszetétel(ek): gyömbérízű; gyömbérnövény; gyömbérolaj; gyömbérsor; gyömbértartó.
- gyömbéres.