GYÖKERES [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. Olyan <növény>, amelynek gyökere (1) van. Gyökeres vesszők, virág.
- 2. (átvitt értelemben) Vminek a gyökeréig (4) terjedő, mélyre ható, alapos, teljes. Gyökeres átalakulás, orvoslás, változás. □ Míg társadalmi életünket gyökeresen magyarrá nem reformáljuk: addig
a törvényhozás nemes küzdése
nemzetiségünk jövendőjét biztosítani sohasem fogja. (Kossuth Lajos) Ahhoz a gyökeres orvossághoz nyúl, mely a magyar ember minden bajában használ: a pipához. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): tősgyökeres.
- gyökeresség.