Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmin érzett rendkívüli tetszés, élvezet; gyönyör (2). Csupa gyönyörűség; gyönyörűsége → telik (vmiben); majd → elolvad a gyönyörűségtől; majd kiugrik a szeme a gyönyörűségtől. Valósággal úszik a gyönyörűségben. A saját gyönyörűségére fest. □ Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. (Petőfi Sándor) Sándorkának szóltam: hagyja kinn nekem a könyveit. Furcsa gyönyörűség volt belelopakodni néha ezekbe, portörülgetés helyett. (Kaffka Margit) Miután már régen élvezte az alvás gyönyörűségét, kedves ebéd utáni szendergésbe mélyedt. (Krúdy Gyula)
2. (ritka) Vminek a gyönyörű, pompás volta, szépsége. A táj gyönyörűsége. □ Így múlik el a világnak Minden gyönyörűsége! (Berzsenyi Dániel)
3. <Kedveskedő megszólítás, mellyel általában férfi szólít nőt v. felnőtt (hozzátartozó) gyermeket.> Gyönyörűségem! □ Beh szép vagy, öröm vagy, én gyönyörűségem! (Arany János) || a. <Gúnyos mellékízzel, a rosszallás kifejezésére.> No te gyönyörűség! Megjöttél?