GYALÁZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon
Becsületében sértő, durva szavakkal szid vkit; hibáit, vétkeit felnagyítva, éles szavakkal szemére veti, ill. mások előtt kiteregeti; alaptalanul v. túlzóan rosszat mond róla, hogy jó hírét rontsa, becsületét kisebbítse; becsmérel, ócsárol.
Alaptalanul, durván gyaláz vkit. Szemérmetlenül gyalázták egymást a bíróság előtt. Abban leli örömét, hogy másokat gyaláz. Gyalázza vkinek az apját, családját, faját, nemzetét, őseit. □ Senkit se gyalázok, Sem magam ok nélkül más munkájába nem ártom. (Fazekas Mihály) Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyalázza. (Ady Endre) || a.
Gyaláz vmit: értékét, becsét, tiszteletét durva v. gúnyos szavakkal kisebbíti; hibáit túlzó módon hangoztatja; értéktelennek, rossznak, hitványnak mondja; becsmérel, ócsárol; szid.
Gyalázza a hivatali ügyintézést, a közlekedést, az utakat; gyalázza vkinek az áruját, a munkáját.
- Igekötős igék: legyaláz; meggyaláz.
- gyalázás; gyalázó; gyalázott.