Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan <személy, ritk. állat>, aki v. amely gyilkolt, gyilkosságot követett el. Gyilkos csavargó; a gyilkos bika, vadkan. □ Oh szabadság, számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál. (Petőfi Sándor) Összesúgtak-búgtak az úri emberek: Hogy gyilkos öccse van, annak örűltenek. (Arany János)
2. Vkinek halálát okozó v. arra alkalmas <anyag, dolog>. Gyilkos fegyver, golyó, tőr. □ Másra kell az acél, gyilkos hadi szernek. (Arany János) Batthyányi térdre ereszkedett és karjait kitárva várta az osztrák zsandárok gyilkos golyóit. (Kosztolányi Dezső) || a. Öldöklő. Gyilkos belháború. □ A zászlón láttam nyájas képedet, Járván gyilkos csaták terén. (Tompa Mihály) || b. (átvitt értelemben) Olyan <anyag, jelenség>, amely halált okozhat. Gyilkos méreg, kór; (bizalmas) gyilkos egy ital: erős, veszedelmes i. □ Én ittalak, oh szerelem! | De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. (Petőfi Sándor) Hja, biz ez gyilkos tél volt! az egri öregek között három kanonokot is lekaszált. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben) Rendkívül megerőltető, vesződséges, veszélyes. Gyilkos iram, mesterség.
4. Vki(k)nek a meggyilkolására irányuló <szándék, tett>. Gyilkos terv; gyilkos merényletet szervez. □ Állj meg, állj meg, Toldi! gyilkos a szándékod. (Arany János)
5. (átvitt értelemben) Rosszindulatú, ellenséges <magatartás, viselkedés, indulat>. Gyilkos gúny, mosoly, tekintet; gyilkos kedvében van: ingerlékeny, rosszkedvű; gyilkos szemmel méregeti: gyűlölködve, haragtól szikrázó szemmel nézegeti. □ Minő gyilkos irónia (Jókai Mór) Haragszunk Tán ki sem mondható gyilkos indulattal. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Kegyetlen, lesújtó, megsemmisítő <kritika, vélemény, szatíra>.
II. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki gyilkolt. Elvetemült gyilkos; → kalapácsos gyilkos. A gyilkost elfogták. □ Lányom, ez ifju gyilkosa vagy! (Arany János) A naiv gyilkos tagadását a főtárgyaláson is fenntartotta. (Babits Mihály)