GYERTYÁN [ë] főnév -t, -ok, -ja
- 1. A hazai lomberdők egyik gyakori fája; gyorsan nő, törzse egyenes, sima, szürke, levelei fűrészes élűek, apró makktermése van; gyertyánfa (Carpinus). Az utat gyertyánok szegélyezték. □ A csonka gyertyánok mohos tövében A tiszta forrás csergedez. (Csokonai Vitéz Mihály)
- 2. Gyertyánfa (2). Gyertyánból faragott nyelet a fejszébe. || a. jelzői használat(ban) Gyertyánfából (2) készült. A gyertyán fejszenyél, küllő.
- Szóösszetétel(ek): gyertyánerdő.