GYERMEKSÉG [e-ë] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal) (választékos) Gyermekkor, gyermeki világ; gyerekség (1). Boldog gyermeksége volt. Egész gyermekségemben városba vágytam. □ Olyan nagy állatot láttam, aki felől gyermekségemtől fogvást hallok beszélleni, és kívántam látni. (Mikes Kelemen)
- 2. (ritka) Gyerekség (3). Ne akadj fenn minden gyermekségen! □ Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség volt az egész. (Kosztolányi Dezső)