GYÓGYÍTHATATLAN melléknév -ul, -abb, (
ritka) gyógyíthatlan
- 1. Olyan <betegség, seb, állapot>, amely nem gyógyítható, amelyen orvosi beavatkozással, eljárással segíteni nem lehet. Gyógyíthatatlan depresszió. A rák előrehaladott állapotban mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan.
- 2. Ilyen betegségben, állapotban szenvedő <személy, állat, testrész>. Gyógyíthatatlan öreg, tüdőbajos; gyógyíthatatlan ló; gyógyíthatatlan láb. □ Halálosan fáradt volt, s egyszerre gyógyíthatatlan betegnek érezte magát. (Babits Mihály) || a. (átvitt értelemben) □ Ki látja | közületek, Nagyok, | a szegénységet, | melynek gyógyíthatatlan | betegei vagyunk
(Szabó Lőrinc)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <fájdalmas érzés>, amelyet nem lehet enyhíteni, v. amely semmitől el nem múlik. Gyógyíthatatlan szomorúság. □ Az én szívem sebesedett meg
gyógyíthatatlanul. (Móricz Zsigmond)
- 4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Olyan <személy>, akinek vmely szellemi fogyatékosságán már nem lehet segíteni; javíthatatlan. Gyógyíthatatlan pesszimista; gyógyíthatatlanul ostoba.
- gyógyíthatatlanság.