GYERMEKES [e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
- 1. (hivatalos, irodalmi nyelvben) Olyan <személy v. csoport>, akinek, amelynek egy v. több gyermeke van. Gyermekes anya, család, házaspár. □ Családos, gyermekes ember vagyok, uram. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (irodalmi nyelvben) Gyermekre emlékeztető, jellemző. Gyermekes hang, írás; gyermekes érzés, félelem, öröm. □ Hol a bajúsz? | És a szakáll? Még híre, hamva sincs; | De annál több a haj
azért van Oly könnyen síró gyermekes szemed? (Vörösmarty Mihály) A göndör szőke fürtű, gyermekesen kékszemű
atléta úgy festett, mint germán gladiátor. (Kuncz Aladár)
- 3. (ritka, irodalmi nyelvben) Korához képest szokatlan magatartású <felnőtt személy>. □ Ezek a tudós, komoly férfiak az iskolán kívül gyermekesek voltak
félszegen mozogtak. (Kosztolányi Dezső)
- 4. (irodalmi nyelvben, rosszalló) Gyerekes (1, a). □ Az öreg urak
lehordanak, mily szeles vagy, mily gyermekesen viseled magadat! (Arany János) De hisz ezek mind igen gyermekes beszédek
(Jókai Mór) A reánk maradt életrajzi adomák
jelentéktelenek, néha gyermekesek. (Péterfy Jenő)
- Szóösszetétel(ek): sokgyermekes.
- gyermekesség.