GYÁMOL főnév -t, -ok, -a (
régies)
- 1. Támasz(ték), oszlop, (támasztó)pillér. □ Önkénytelen keresé régi barátja kezét, gyámolul támaszkodva rá. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) □ Szent rímeket faragtál, drága mankót, Bénult lelkeknek meghitt gyámolát. (Tóth Árpád)
- 2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az, ami bizalmat, biztonságot, támogatást, védelmet, segítséget ad; támogató, segítő, védő dolog; segítség. □ Az eskü is immár neki erős gyámol. (Arany János)
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az, aki gyámolít, gondoz, ápol vkit, törődik vele. Az árvák, a szegények gyámola. Öreg anyjának ő volt egyetlen gyámola. □ Gyermekim
| végső fohászkodásodat ki fogják | zavarni a mennyekből, ha megölöd | gyámoljokat. (Katona József) Nagy boldogság
, ha valaki gyámolt nevel öregségére gyermekében. (Petelei István)