Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (hivatalos, irodalmi nyelvben) Olyan <személy v. csoport>, akinek, amelynek egy v. több gyermeke van. Gyermekes anya, család, házaspár. □ Családos, gyermekes ember vagyok, uram. (Mikszáth Kálmán)
2. (irodalmi nyelvben) Gyermekre emlékeztető, jellemző. Gyermekes hang, írás; gyermekes érzés, félelem, öröm. □ Hol a bajúsz? | És a szakáll? Még híre, hamva sincs; | De annál több a haj azért van Oly könnyen síró gyermekes szemed? (Vörösmarty Mihály) A göndör szőke fürtű, gyermekesen kékszemű atléta úgy festett, mint germán gladiátor. (Kuncz Aladár)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Korához képest szokatlan magatartású <felnőtt személy>. □ Ezek a tudós, komoly férfiak az iskolán kívül gyermekesek voltak félszegen mozogtak. (Kosztolányi Dezső)
4. (irodalmi nyelvben, rosszalló) Gyerekes (1, a). □ Az öreg urak lehordanak, mily szeles vagy, mily gyermekesen viseled magadat! (Arany János) De hisz ezek mind igen gyermekes beszédek (Jókai Mór) A reánk maradt életrajzi adomák jelentéktelenek, néha gyermekesek. (Péterfy Jenő)