GYEREKSÉG [e-ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. (népies) Gyermekkor, gyermekség. Gyerekségétől fogva. Gyerekségét falun töltötte.
- 2. Gyerekes, komolytalan, éretlen cselekedet, viselkedés; gyerekesség, pajkosság, csíny, komolytalanság. □ Maga is restellte ezt a gyerekséget
(Móra Ferenc)
- 3. (átvitt értelemben) Jelentéktelen apróság, csekélység, amit nem kell v. nem lehet komolyan venni. Gyerekség az egész. Ilyen gyerekségért is megharagszik. Minden gyerekségen nevet. □ A lépés, melyre készülnöm kell, nem gyerekség. (Eötvös József)