GYERE [e-e] tárgyatlan ige gyertek [e-ë], gyerünk [e] (csak felszólító módban 2. és többes szám 1. személyben, főleg a jön ige megfelelő alakjai helyett), (
régies,
költői) jer [e], jertek [e-ë], (
ritka) jerünk [e]
- 1. (2. személyben) Jöjj, jöjjetek. Gyere velem sétálni! Gyertek ti is, ne maradjatok itt! □ Ti,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri, Jertek! s hogy sorsotok előre nézzétek, | Vigyázó szemetek Párizsra vessétek! (Bacsányi János) Laci te, Hallod-e? | Jer ide, Jer, ha mondom. (Petőfi Sándor) Julcsa lelkem,
keresd meg Mari kisasszonyt, s gyere jelenteni, mi van vele. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (bizalmas) Gyerünk!: a) induljunk, menjünk! □ Békételenek (mind felkerekednek): Gyerünk! (Katona József) Jerünk a Néphez. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) b) Siessünk a szóban forgó cselekvéssel, munkával, a szóban forgó dolog átadásával. Gyerünk már azzal az írással! Gyerünk azzal a pénzzel! || a. (játék) Gyerünk v. gyere: <több kártyajátékban:> adjátok (ritk. add) fel a játékot, úgyis elvesztitek (elveszted), kezdjünk új játszmát. Gyerünk vmire!: lássátok (lásd) be, hogy nem tudtok (tudsz) teljesíteni vmely bemondást! Gyerünk a kasszára, az ultimóra!